A mulandóság sikere
A banda két alapítója az Arkansas állambeli Little Rockból származik. Ben Moody és Amy Lee még a gimnáziumi időkben ismerték meg egymást. Egy táborban voltunk, ahol meghallottam, ahogy Amy, Meat Loaf Id Do Anything for Love-ját játssza a zongorán. Odamentem hozzá, és megkértem, legyen az együttesem énekese. Ettől a naptól kezdve tökéletesen dolgoztunk egy hangnemben, hiszen szinte azt is tudjuk, hogy mire gondol a másik - emlékszik vissza az első találkozásra, Ben Moody.
Az együttes első szárnypróbálgatásai a kilencvenes évek vége felé kezdődtek. Sikerük titka az lehetett, hogy félre dobták azt a sémát, amit környezetük diktált, vagyis a death metalt, és főleg az idősebbeknek való soft zenéket. Fittyet hányva a helyi divatra - Moody például a mai napig nem tudja, hogy egyáltalán voltak-e női énekesek a városban - elkezdték sajátos lírikus, kemény, és sötét zenéjüket játszani. Ezekben az időben olyan előadók voltak hatással az együttesre, mint Bjork, Danny Elfman, és Tori Amos.
De hogyan is sikerült a slágerlisták élére kerülni? Egy fillérünk se volt, ezért nem tudtunk semmilyen fellépést elvállalni. A második szám, amit életünkben írtunk, az Understanding volt, ami egy hétperces gótikus himnuszszerű dal. Ez megtetszett az egyik helyi rockrádiónak, így rengeteget játszották, valószínűleg ezért figyeltek fel ránk.
Dave Fortman producer volt az, aki összehozta a buja szépséget a nyers erővel, melynek eredménye az Evanescence bemutatkozó nagylemeze, a Fallen lett. Gyakorlatilag az egész albumot tökéletesen jellemezi a Bring Me To Life című dal, amely egy lassú zongoraalapra épülő kemény gitárbetétekkel megtoldott kompozíció. Ezen a számon egyébként a 12 Stones zenekar énekese Paul McCoy is helyet kapott Amy mellett. Ez a kompozíció a Daredevil - A Fenegyerek című film betétdalaként lett ismert szerte a világon. Ebben a dalban az ember felfedezheti, hogy a világ valójában sokkal nagyobb, mint az a kis védőbuborék, ami körbe vesz. A kritikusok - és persze a banda szerint - a Tourniquet és a Haunted is - amely a kedvenc daluk - hasonló sikereket érhet el.
Annak ellenére, hogy a dalok a szerelemről, a csalódásokról, a magányról, és a sötétségről szólnak, az együttes alapvetően pozitív gondolatokat sugall a rajongóinak. Ez a formáció - amely hivatalosan csak kéttagú, de az élő fellépésekre John LeCompt (gitáros), és Rocky Gray-jel (dobos) egészül ki - tehát egyike azon kevés együtteseknek, melyek nem a kis tini problémákat boncolgatják - mint ahogyan azt olyan sokan teszik -, hanem valós érzelmeket és gondolatokat rejtenek el zenéjükbe.
Göbölyös Gábor Jr.
|