Az Evanescence 2007 óta nem jelentkezett, de most visszatért egy új albummal, világkörüli turnéra indultak, ami elvitte őket Marokkóba játszani a közönség elé májusban, a Mawazine Fesztiválra.
Interjú Amy Lee-vel, a karizmatikus énekesnővel.

Ön visszavonult öt évvel ezelőtt, amiután megjelentette a második, nagy sikerű albumát, a The Open Door-t. Miért?
Az album megjelenése után turnéra mentünk, ami több, mint másfél évig tartott. Nagyon stresszes volt, és azt éreztem, hogy azonnal abba kell hagynom. Abban az időben nem tudtam, hogy pár hónapra szól, vagy örökre. Nem volt túl nagy nyomás rajtunk, de azt éreztem, hogy a személyes dolgaimban kutatnak. Férjhez mentem a turné után, és jobban szerettem volna a magánéletemre koncentrálni, mint a karrieremre.

Ön teljesen leállt a zenéléssel, vagy írt ez idő alatt dalokat?
Ahhoz is hosszú időnek kellett eltelnie, hogy újrakezdhessem az alkotást. Kellett egy kis idő, amíg el tudtam lazítani magam. De hamarosan hiányozni kezdett a zene, és újra fel akartam venni a kapcsolatot a rajongókkal. Soha sehol nem tapasztaltam még azt, amit a rajongóimtól kapok a színpadon.

Az "Evanescence", a legújabb album (megjelent 2011-ben) eltér az előző két albumtól. Nem fél attól, hogy a rajongók össze vannak zavarodva első hallgatásra?
Őszintén szólva, nem igazán. Tudtam, hogy élvezni fogják az albumot, mert az univerzum nem sokat változott, bár a hangzás új. Továbbá, ha egy művész változik, akkor a közönsége is változik. Ez teljesen elfogadott dolog. Senki nem tudja ugyanazt nyújtani több éven keresztül.

A visszatérést elég jól fogadták eddig. Aggódott amiatt, hogy lehet, hogy nem lesz mindig így?
Soha nem tudhatod, mire számíthatsz, ha visszatérsz a zeneiparba hosszú szünet után, különösen, ha az ember nem a "mainstream" irányban mozog. De eddig minden tökéletes volt! Az album az USA-ban és az Egyesült Királyságban jó helyen debütált, és a turné, ami 2011 októberében kezdődött, igazi siker.

Ha leírhatná, hogy mi a zenéje, mint szó, hogy válaszolna?
Nehéz kérdés! Én csak annyit mondanék: Evanescence. Volt egy csomó ötletem az album nevére vonatkozóan, de egyik sem volt érdemleges. Ez egy olyan lemez, amire nagy szükség van, és ennek a megvalósítása epikus volt... Szóval azt hiszem, a cím nagyon találó lett. Több éves munka eredménye. Különben is, én még mindig nem értem, hogy egyes művészek hogyan képesek egy albumot pár hét alatt elkészíteni. Ez túl magas nekem!

Nehéz nőként helyt állni egy amerikai rock-metal csapatban?
Ó, igen, főleg az elején... A nyilvánosság és más bandák meg voltak győződve arról, hogy nem én írom a dalokat. Azt hitték, hogy a zenénk túl agresszív és túl sötét ahhoz, hogy egy nő írja. Úgy képzelték, hogy a zenekar többi tagja alkották a fő csoportot, aki azért választottak be, mert szép a hangom! (nevet)

Ez megtörtént?
Istennek hála, igen. Idővel, és a sikeres albumjaink után sikerült meglátniuk, hogy ez nem így van, és már kivívtam a tiszeletet és csodálatot, nem csak az amerikai metal-rock színterén, hanem nemzetközileg is. Ezt elérni azonban nem volt könnyű, higyje el!

Téged még mindig zavarnak a pletykák, mint például hogy az Evanescence keresztény rock zenekar, aki nem vállalja, mert félt, hogy elijeszti a közönséget?
Ezen a pletykán mindig jót nevettem, különösen azért, mert én vagyok az egyetleg igazi keresztény a bandában (nevet). Személy szerint én nem is rejtem véka alá, hogy Isten fontos helyet foglal el az életemben, és nélküle nem tudtam volna legyőzni sok nehézséget. De a zene egyetemes és nem beszél vallásról. Ez egyszerűen az emberi nyelv világszerte, a rajongóknak - vallási és egyéb háttér nélkül.

Sok idő eltelt azóta, hogy az amerikai média bejelentette, hogy szólókarrierbe kezd. Ehhez mit szólt?
Ez a hír nem aktuális. Bár igaz, hogy az elmúlt években "több lábon" szerettem volna állni a nyilvánosság előtt. De végül nem tettem így, mert én teljesen az Evanescence vagyok... Mindazonáltal nem valószínű, hogy egy nap ugyanilyen gyökerű albumot szeretnék kiadni...

Tudta, hogy Marokkóban is népszerűek, és nem a Mawazine Fesztivál az első, aki hívta önöket, hogy játszanak élőben?
Az utóbbi években én is észrevettem, hogy valóban sok rajongó van az Ön országából, de nem hiszem, hogy annyira fontosak is vagyunk, hogy elhívjanak bennünket, és hogy egy napon ott is fellépünk. Izgatott vagyok a koncerttel kapcsolatban, mert rengeteg ötletem van, és beszéltem erről a családomnak... Nem tudok sokat Marokkóról, csak azt, hogy nagyon érdekes kultúrájuk van. Már alig várom, hogy találkozhassak a marokkói rajongókkal!

Úgy tervezi, hogy egy "speciális" koncertet ad erre az alkalomra?
Mivel ez az első alkalom, hogy itt járunk, így nem csak az új dalokat fogjuk előadni az új albumról. A közvélemény jogos véleménye szerint a legnagyobb slágereket is elő kell adni, bár sokat nem játszunk ezen a turnén, mert régiek ezek a dalok, és még a végén kiábrándulnak belőlünk emiatt. :) De ne aggódj, fogjuk játszani a Bring Me To Life-ot és a My Immortalt... :)

Fordította: Kriszta
Ellopni és újraközölni a fordítást TILOS! | © www.evanescence.gportal.hu
Eredeti szöveg: http://www.telquel-online.com/Culture/Mag-Culture/Interview-dieu-amour-rock-n-roll/521

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.