Kiadó: Sony BMG, Wind-up Records
Kiadás éve: 2006
Kategória: hard / heavy
Mozart Requiemjéhez „hozzányúlni” felettébb merész vállalkozás. Az ilyesmit ezer esetből kilencszázkilencvenkilencben egyenesen szentségtörésnek tartanám.
Az ezredik eset az Evanescence, akik nem csupán eredetiségükkel, hanem - azóta részben megtagadott - keresztény örökségükkel is méltónak találtatnak e korszakösszegző mű beemelésére saját zenéjükbe.

Beemelést említek, ugyanis a néhány évvel ezelőtt önnön kreativitásától dagadozó Puff Daddyvel ellenétben (aki vajmi keveset tett hozzá a Police „Every Breath You Take” című szerzeményéhez, mégis rangos díjat nyert „originalitásáért”) Amy Lee és társai ténylegesen posztmodern zenei vendégszövegként használják a Lacrimosa-tétel hangjait, és újszerű, saját stílusukba tökéletesen beilleszthető számot szőnek köré.

A posztmodern beemelés elfogadásával lényegében érvényteleníthetem az egyedüli kritikát, amellyel az Evanescence-t illethetem. Mégis...
Nem kizárt, hogy csak azért nem találtam semmiféle utalást a „Lacrimosa” szerzőségére, mert az egyébként gyönyörű kivitelű (ám annál sérülékenyebb) borítókönyvecske kísérőszövegét túlságosan apró betűvel nyomták, de sem a dal szövegénél (ami azért a sokat sejtető „Lacrymosa” címet viseli), sem a szerzemények alkotóinak felsorolása, sem a köszönetnyilvánítások között nem találkoztam Mozart nevével.

Az új albumot egyébként meglehetősen vegyes érzelmekkel vártam. Az Amy melletti másik alapító tag, Ben Moody távozása baljós előjelnek hatott, a zenei elszegényesedés árnyait vetette előre.
És valóban, a most kiadott anyag sokkalta homogénebb a korábbinál. Talán a nu-metal elem a kevesebb benne, talán egyfajta elemi változatosság hiánya róható fel Amy Lee-éknek, de első hallásra akár visszafogottabban ötletgazdagnak, stilárisan kissé egyhangúnak is titulálhatnánk a lemezt. Ám kizárólag első hallásra.

Ahogy megismerjük a számokat, kitárulkozik előttünk belső gazdagságuk, s páratlan szépségük.
Amy nem hazudtolta meg magát, s ezúttal is finom, ezzel együtt nyers és dögös nótákat írt, melyek néhol keleties skáláikkal („Sweet Sacrifice”), és mindig azonnal megragadó, méltóságteljes harmóniákból kibontott témáikkal („Cloud Nine”, „Like You”) ugyanabba a vonulatba tartoznak, amelyet már a Fallen, az első nagy kiadónál megjelent album is képviselt.
Gótikus, a zongora dominanciája révén egészen különleges, operai-szimfonikus nu-metal ez, melynek egyetlen más, rokon lelkületű együtteséhez sem hasonlítható cizelláltságát a női ének csak még jobban kiemeli.

Az Evanescence nem Nightwish vagy Within Temptation. Ugyan rengeteg köztük a párhuzam, mégis mindegyik a maga egyéni útját járja, melyek mindegyike érvényes, sajátlagos üzenettel szólítja meg a közönségét, ugyanakkor nem zárják ki kölcsönösen egymást, és egymás epigonjainak sem mondhatók.

A The Open Door pedig nagyszerű, egészen remekül összehozott album, mely talán nem büntet, mint egy Napalm Death vagy Children Of Bodom lemez, de milliószor meghallgatható (akárcsak aktuális kedvencem, a hihetetlenül jól kidolgozott és invenciózus „Your Star”), és minden meghallgatással egyre többet ad.

Az együttes tagjai:
Amy Lee - ének, zongora
Terry Balsamo - gitár
John LeCompt - gitár
Will Boyd - basszusgitár
Rocky Gray - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Sweet Sacrifice
2. Call Me When You’re Sober
3. Weight Of The World
4. Lithium
5. Cloud Nine
6. Snow White Queen
7. Lacrymosa
8. Like You
9. Lose Control
10. The Only One
11. Your Star
12. All That I’m Living For
13. Good Enough