posted Emerci — 2019.11.24.
A rajongók kérdeztek, és Amy készséggel válaszolt a kérdésekre! (saját fordítás!)
1.) Az új Evanescence album...
Nos, minden nap hallgatom az új zenéinket. Teljesen bennük élek. Tényleg mindig ez a helyzet, de most teljesen a közepén vagyok a dolgoknak, és most még figyelem, ahogy összeállnak. Teljesen együtt rezgek az új dalokkal, és várom a megjelenésüket, várom, hogy hallhassátok. Sötét és nehéz lesz. Vannak furcsa, szokatlan és ritka pillanatai. Kicsit mindenféle. Természetesen valamennyire emlékeztet majd a "The Open Door"-ra, de nem teljesen.
2.) Dalok, amiket a legnehezebb elénekelni...
Amiket a legnehezebb énekelni: The End of the Dream, Sweet Sacrifice, The Change, Sick, Never Go Back…
3.) A feldolgozás-dalok megválasztásakor mi befolyásol titeket?
Számomra egy feldolgozásnak különböznie kell az eredetitől. Új gondolatnak, új perspektívának kell lennie. Egyébként inkább csak az eredeti dalt hallgatnám. Tehát egy feldolgozás számomra azt jelenti, hogy szeretem az eredeti dalt, és valami másabb hangzásra vágyom ugyanebből a dalból. Sokszor utaltam már rá, hogy az egyik kedvenc feldolgozásom, ami egyben megtanította nekem, hogy más megközelítéssel mutassunk be egy dalt, az Tori Amos-féle Smells Like Teen Spirit. Új fényben, még Kurt tragikus halála után ugyanezeknek a szavaknak más hangzást adott, egyértelműen lelassítva, a hangjában érezhető veszteség súlyával. A dal teljes egészét megváltoztatta, a hangosság, a düh, a lázadás helyett hihetetlenül szívszorítóvá vált. Ha így hallod ezt a dalt, akkor egészen más megközelítéssel tudsz viszonyulni hozzá. Ez vezetett el ehhez a dalhoz.
Amikor hallottam, Bobby Tahouri mibe kezdett, az eredeti ötleteim helyett másak lettek. Sötét, pokoli hangulatú, és azonnal leírtam őket. Rögtön volt egy ötltetem, hogy jön az együttes, és teljes bedobással énekelnek ők is. Miután eljuthattunk oda, hogy azt tegyük, amit szeretnénk, és már nincs megkötve a kezünk, úgy láthattunk neki a dalnak, ahogy szerettünk volna. A minap egy szobában zenélgettünk, majd átrendeztük a szobát, és alkottunk, alkottunk, alkottunk, és a végén mindannyian elégedettek voltunk. Kirobbanó volt!
4.) A szöveget zenére írtok vagy külön-külön zajlik?
Tudod, erre nincs szabály. Bárhogy lehet. Leggyakrabban előszor a szavak nélkül jönnek a dalok csak úgy, és a zenei ötletekre koncentrálva hagyom, hogy a tudatalattimból jöjjenek elő a bla-bla dolgok, amik hasonlóak, mint a Nell filmben Jodie Foster. Ez után jönnek az igazi dalszövegek.
5.) Pizzán ananász és öntet...
Jöhet! Ugyanakkor a friss jalapeñóknak is ott kell lennie, hogy kiegyenlítsék ezt az édességet... Szeretem az erős fűszerességet és a csípős dolgokat
6.) Az Imaginary című dal frissített formában megjelent a Synthesis-en, de az Origin-en és a Fallenen is rajta van...
Szeretem ezt a dalt. Az egyik legkorábbi dalunk, valamint nagyon kötődök hozzá. Úgy érzem, ez volt az első dal, ami valóban igazi téttel bírt, ami megalapozta az Evanescence hangzását, ami ugyanakkor megmutatta, hogy melyik irányba szeretném, hogy haladjon a zenei karrierem, amit elképzeltem anno gyerekként. Soha nem hagyom le a szetlistákból sem, mert ha mégis kimarad, rájövök, hogy kár, hiszen ez egy nagyon jó dal a gyökereinktől.
7.) Amy a zenakarban a legjobban meg akarja osztani a színpadot...
Tenacious D.
8.) A World Collide turné után készültök Sharon den Adel-lel duettet készíteni?
Sharon és én még nem beszéltünk róla, de én nagyon szeretém.