Franczel Annam�ria lemezkritik�j�t olvashatjuk a cikk folytat�s�ban. Szem�ly szerint egyet�rtek a le�rtakkal!

Ha valaki kimondja el�tt�nk az Evanescence nevet, alighanem az �nekes Amy Lee arca ugrik be, ahogy egy f�ldig �r� ruh�ban �ld�g�l fekete zongor�ja m�g�tt. De m�g az is el�fordulhat, hogy egyb�l az egy�ttes leg�jabb, 2011 okt�ber�ben megjelent album�ra asszoci�lunk, ami az els� olyan korongjuk, ami a zenekar nev�t viseli.

Az Evanescence manaps�g a legkedveltebb goth rock/met�l egy�ttesek k�z� tartozik, alig akad olyan ember, akinek ne csengn�nek ismer�sen a Bring me to life taktusai, amivel siker�lt bet�rni�k a mainstream szf�r�ba. Maga a zenekar egy�bk�nt 1994-ben alakult, amikor Amy Lee �s Ben Moody tal�lkozott egy ifj�s�gi t�borban, �s kitapasztalva egym�s zenei �zl�s�t azonnal megegyeztek, hogy k�z�s egy�ttest kell alap�taniuk. K�s�bb csatlakozott hozz�juk John LeCompt, Rocky Gray �s Will Boyd (akik mindegyike t�vozott a zenekarb�l mostan�ra), kiadt�k els� albumukat Fallen n�vvel, megnyert�k maguknak a k�z�ns�get, �s hossz� �vek v�rakoz�sa ut�n visszat�rtek, hogy meg�rvendeztessenek minket egy �jabb koronggal.

Az egy�ttes legut�bbi albuma, a The Open Door 2006 szeptember�ben j�tt ki, �gy nem csoda, ha minden rajong� t�k�n �lve v�rta m�r a k�vetkez� albumot, k�l�n�sen azok ut�n, hogy a The Open Door t�lzottan melankolikusra sikeredett. Okulva ezen a zenekar �gy d�nt�tt, hogy visszat�r a kor�bbi, j�l bev�lt st�lus�hoz. Amy Lee azt nyilatkozta a korongr�l a kiad�s el�tt, hogy t�bbek k�z�tt ez az oka, ami�rt a lemez az egy�ttes nev�t kapta: „Gondolkoztam rajta, �s r�j�ttem, hogy az album �s a dalsz�vegek is arr�l sz�lnak, hogy beleszeretek Evanescence-be, abba, ami�rt m�r legal�bb egy �vtizede meg�r�ltem.”
Nos, azt nem lehet egy�ntet�en kijelenteni az Evanescence albumr�l, hogy a zenekar teljesen visszat�rt volna a kor�bbi st�lus�hoz, mivel j�val �rettebb maga a zenei anyag �s Amy Lee hangja is rengeteget v�ltozott a Fallen �ta. Sokkal ink�bb egy „�j” Evanescence-r�l van sz�, aki v�gre r�tal�lt a saj�t hangj�ra, �s rendelkezik is az eszk�z�kkel, hogy ezt kifejez�sre juttassa. Az album szinte csak pozit�v �rt�kel�seket kapott, nem v�letlen�l: a lemezen t�k�letesen el van tal�lva a lass� �s a gyors sz�mok ar�nya, �s m�g ha fajs�lyosabb is egy-egy dal mondanival�ja, nem �rezz�k �gy, hogy Amy Lee minden b�nat�t egyenesen a nyakunkba akarja z�d�tani n�h�ny f�lelmetesen magas hanggal megf�szerezve.


Ha el�sz�r betessz�k a korongot a lej�tsz�ba, �s egyben v�gighallgatjuk, k�nnyen az az �rz�s�nk t�madhat, hogy nem tudjuk egy�rtelm�en meghat�rozni a m�fajt. Mert egy kicsit hasonl�t a szimfonikus met�lra a zenei al�fest�sek miatt, kicsit a goth rockra a dalsz�vegek miatt, de itt-ott szintetiz�torzen�re is figyelmesek lehet�nk. Amy Lee szerint az album hangz�svil�ga olyan sz�nes, mint egy sziv�rv�ny, �s val�ban t�bb zenei st�lus jegyei megjelennek a korongon.
Az album tizenk�t sz�mot tartalmaz, a deluxe kiad�s tizenhatot. A korong egyb�l a p�rg�s, f�lbem�sz� What You Want dallal ind�t, ami az Evanescence el�fut�ra is volt, mivel augusztusban j�tt ki kislemezk�nt. Ennek tisztelet�re egy videoklipet is forgattak hozz�, amiben Amy bizarr sminkkel rohan v�gig a Brooklyni H�don, a f�ggetlens�get �s a szabads�g v�gy�t szimboliz�lva, ami egy�bk�nt is visszat�r� t�ma az albumon. Persze, a What You Want nemcsak ez�rt telital�lhat nyit�sz�mnak, hanem az�rt is, mert t�k�letesen karakteriz�lja az eg�sz albumot, �s el�revet�ti azt a saj�tos atmoszf�r�t �s hangz�svil�got, aminek a k�s�bbiekben r�szesei lehet�nk.

A Made of Stone sokban hasonl�t az el�z� sz�mra, b�r ann�l n�mileg h�z�sabb, �s csak a refr�nn�l gyorsul fel. A t�ma itt is a f�ggetlened�s, egy olyan p�rkapcsolat lez�r�sa, ahol az egyik f�l megunta, hogy a m�sik sosem el�gedett vele. A The Change m�g mindig a gyorsabb sz�mok t�rh�z�t gazdag�tja, nekem pedig a szem�lyes kedvencem az albumr�l, a versszakok alatti szintetiz�torj�t�k miatt, ami zseni�lisan fesz�ltt� teszi az eg�sz dalt. Amy Lee tal�n itt j�tszik a legt�bbet a hangj�val, hogy hitelesen jelen�tse meg a dalsz�vegben el�adott szenved�s�t.
Becsap�s a My Heart Is Broken, hiszen az elej�n l�v� szomork�s zongoraj�t�k ut�n azt hitetn�nk, hogy v�gre megtal�ltuk az album els� nyugv�pontj�t, �m el�g h�sz m�sodperc is, hogy r�j�jj�nk, m�g mindig tart az egy�ttes kezdeti lend�lete. Amit tov�bb visznek a kiss� szaggatott el�ad�sm�d� The Other Side c�m� dalba, �s nem lass�tanak az Erase This sz�mn�l sem, pedig m�r majdnem az album fel�n�l j�runk. Igaz, az Erase This n�mileg gyorsabb, mint az el�z� k�t sz�m, �s mivel zeneileg nem v�lik el annyira �l�sen a refr�n (hasonl�ak a hangok �s a riffek), k�nnyen �rezhetj�k �gy, mintha a dal v�gtelen�tve lenne, p�rg�s�vel a rajong�kat is mag�val sodorva, mik�zben ism�t tan�i lehet�nk Amy egyik szabadul�si k�s�rlet�nek.

Ha valakit kif�rasztott volna ez a temp�, j� h�rem van: k�vetkezik a Lost In Paradise. Ez egy rendekkel vontatottabb dal, b�r ez sem lassul le annyira, mint a kor�bbi lemezeken mondjuk a Good Enough, ugyanis az els� refr�n ut�n a csupasz zongoraj�t�khoz csatlakoznak a dobok �s a git�rok, egy sokkal er�teljesebb, teljesebb hangz�st biztos�tva ezzel. Ennek egyetlen h�tr�nya, hogy elt�nik az a meghitt, intim l�gk�r, amit Amy megteremtett a sz�m elej�n, mikor is azt hihett�k, hogy k�zvetlen�l nek�nk �nekelt.

„Sick of it all, Sick of it all!”�kiab�lja Amy Lee a nyolcadik, Sick c�m� dalban, ami n�h�ny m�sodperc alatt visszaid�zi azt a z�z�s, p�rg�s hangulatot, amihez m�r hozz�szokhattunk. Az End of The Dream kiss� vesz�t ebb�l a lend�letb�l, legal�bbis a versszakok alatt, a refr�nekn�l gy�ny�r�en kics�csosodik Amy �nekhangj�nak k�sz�nhet�en. Az Oceans val�sz�n�leg a legs�t�tebb hangv�tel� dal az eg�sz korongon, mind a sz�veg, mind a hangz�s miatt, amelyek kit�n�en al�t�masztj�k egym�st, �s mi is azonosulunk Amy k�ts�gbees�s�vel, hogy nem tal�lja a kiutat, �s k�ptelen �tkelni az �ce�non, amin t�l a szabads�g v�rja.

Az album m�g az utols� el�tti sz�mn�l, a Never Go Back eset�ben sem vesz�t a lend�let�b�l. A git�r itt is egy rendk�v�l �temes, fesz�lt hangulatot teremt meg. A riffek az elej�n kiss� lassabbak, a bridge-ekn�l felgyorsulnak, hogy a refr�nn�l kiss� h�tt�rbe vonuljanak, �s t�bb teret nyerjen Amy hangja.

�s el�rkezt�nk a korong utols� dal�hoz, a Swimming Home-hoz, ami j�val lassabb a Lost In Paradise-n�l is, b�r itt sem csak az egyszer� zongoraj�t�k domin�l, �s Amy hangja m�g effektezve is van a biztosabb hat�s �rdek�ben.

A negyvenhetedik percn�l csal�dottan vehetj�k tudom�sul, hogy v�get is �rt az album. Azok, akik kicsit t�bbet �ldoztak a korong beszerz�s�re tov�bbi n�gy sz�mmal gazdagodtak, amelyek n�v szerint: New Way To Bleed, Say You Will, Disappear, Secret Door. Ezek k�z�l igaz�b�l a Say You Will �rdemel eml�t�st, mint tal�n az eg�sz lemez legeredetibb, legegyedibb dala, a Secret Door sz�m�ban pedig megtal�lhatjuk azt, amit eddig hi�nyoltunk: a v�gletekig lecsupasz�tott, Amy hangj�n alapul� zen�t, csakhogy al�fest�snek itt zongora helyett – a v�ltozatoss�g kedv��rt – h�rf�t kapunk, amin – �ll�t�sa szerint – Amy csak a k�zelm�ltban tanult meg j�tszani.

Az biztos, hogy egy olyan albumhoz van szerencs�nk, ami hossz� hetekig fog m�g p�r�gni a lej�tsz�nkban, �s egyszer sem lesz kedv�nk megnyomni a STOP gombot, mert sokadig hallgat�sra is tal�lunk m�g �rdekess�geket benne. �n mindenkinek tudom aj�nlani az Evanescence �j lemez�t: a r�gi rajong�knak az�rt, hogy megismerhess�k az egy�ttes �j arc�t, �s a kor�bbin�l j�val impulz�vabb �lm�nyekkel gazdagodjanak, azoknak pedig, akik csak most ismerkednek a zenekarral az�rt, hogy egy minden �z�ben k�l�nleges, semmihez sem hasonl�that� koronggal eg�sz�thess�k ki a zenet�rukat.

Forr�s: rockvilag.hu