Interjúk : 2010/ Spin.com (saját fordítás!) |
2010/ Spin.com (saját fordítás!)
Amy Lee énekesnő módfelett drámai.
„Rengeteg baromság van, amit csináltam, ha a banda neve eszembe jut. - mondta Lee a SPIN.com-nak – de készen állok, hogy változtassak ezen. Az Evanescence-ben rájöttem, ki is vagyok.”
A baromsággal kapcsolatban nem viccel. Mivel a 2003-ban Grammy-t nyert, többszörös platinalemezes Fallen debütálása óriási hírnevet hozott a Little Rock, arkansasi bandának, és többször cserélődtek a tagok, Ben Moody távozásával kezdve. Nyilvánvaló, hogy 2006-ban a két megmaradt eredeti tag – John LeCompt gitáros és Rocky Gray dobos - is kilépett a bandából, majd csatlakoztak a Ben Moody alapította We Are The Fallen együtteshez, melynek énekesnője az egykori American Idol döntőse, Carly Smithson lett.
Az Evanescence megy tovább. A goth-rock banda szeptemberben adja ki új albumát – 2006 óta – új felálással -és új hangzással.
Lee, a gitáros Terry Balsamo, a basszista Tim McCord, a dobos Will Hunt, és a banda legújabb tagja, a producer –dalszerző - programozó Will 'Science' Hunt (valóban két Will Hunt nevű tagja van az együttesnek), ők rögzítik az új albumot egy New York-i stúdióban a producer Steve Lillywhite-al (U2, Rolling Stones). Kifejezetten az Evanescence-s, nehézkes goth-rock hangzással, az újfajta elektro-pop hatással, ami Lee kedvenc bandái ihlettek: Massive Attack, Björk, és a Portishead.
„Az album hangzása torzított, más, változatos.” – mondta Lee – „egy csomó szórakoztató dolog zajlik itt”.
az alábbiakban maga beszél a felvételről, a tagokról, és kedvenc hobbijáról, a festésről.
- Hogy került a bandába egy másik Will Hunt nevű srác? Érdekes…
(Nevet) Nos, ez a Will Hunt nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újra visszatérjen az Evanescence. Találkoztam evvel a Will-el - vagy Will Science Hunttal ahogy én hívom -, mivel sokat programozik, és zenét ír - amikor felvettük a „Sally's Song”-ot, a Nightmare Revisited-re.
- Az Evanescence körülbelül két évet kihagyott. Miért tér vissza?
Hosszú ideig nem tudtam, mit akarok csinálni. Nagyon szerettem a goth filmek zenéit megírni, és gyakran ezen gondolkodtam. Volt pár felkérésem, aztán elkezdtem ezzel foglalkozni. Jó volt Will 'Science' Hunt-tal dolgozni a stúdióban a „Sally's Song”-on - ez egy klassz, szabad, és kreatív közeg volt. Belegondoltunk, miért nem írunk meg egy igazi dalt? Van egy stúdiója Forth Worth-ban, két napot töltöttünk írással, így elkészült egy új dal, amely annyira másmilyen - sötét és inspiráló. Ez volt az az idő, amikor rájöttem, mi hiányzott hosszú ideje az életemből. Így egész tavasszal írtam, mint az őrült, és valahol a felénél tartottam, amikor rádöbbentem: „Azt hiszem, megírtam egy albumnyit az Evanescnece-nek!”.
- Mesélj arról, milyen lett az első dal, amit írtatok!
"Hi-Lo": ez egy ideiglenes cím. Ez az elektro-pop irányába tart, nincsennek szerves hangszerek. Ez amolyan Portishead, vagy Massive Attack-irányzatú; balladikus, de ütemes. Enyhén konfrontációs, csak egy kicsit dühös módon. Ez amolyan „Hé, minden, ami történt, túl vagyok rajta, és már nem haragszom rád!”.
- Majd meglepődnek a rajongók az erős hangzáson?
Nos, ezt biztosan még nem tudom. Mint a The Open Door, egy szivárvány a hangokból.De ez az album továbbterjed. Vannak pillanatok, amik meglepően mélyek, de aztán vannak pillanatok, amik teljesen egyszerűek.
- Az egész albumot együtt írtátok?
A legtöbbet igen. Ő volt számomra a meghatározó, és inspiráló társszerző. Egy kevés dalt írtam egyedül, de Terryvel (Balsamo, gitáros) és Timmel (McCord, basszusgitáros) is. Van otthon egy saját stúdióm, gyakran hívtam át Will 'Science'-t. Előfordult, hogy e-mailben tárgyaltuk meg az ötleteinket, amolyan Postal Service-módszerrel. A hangzást ihlette bandákat mindkettőnk kedveli - Björk, Nine Inch Nails, a zene pedig a programozásokkal és hangszereléssel egyre élettelibb.
- Hogyan ismerkedtetek össze Steve Lillywhite producerrel?
Úgy gondoltuk, jó lenne még egy fej a csapatban bizonyos szempontokból. Steve Lillywhite felhívta véletlenszerűen a kiadónkat, és megkérdezte: „Hé, mi van Amy Lee-vel és az Evanescence-el? Szívesen dolgoznék velük együtt!” Úgy gondolom, ez tényleg érdekes. Őszintén szólva, nem is gondoltam volna rá, ha nem hív fel. Szóval elmentünk ebédelni, és mutattam pár dalt. Nagyon megszerette a dalokat, és azonnal dolgozni akart rajta!
- Érdekes kapcsolat, figyelembe véve, hogy dolgozott a Rolling Stones-szal és az U2-val.
Igaz. Ez az album nem fog úgy hangzani, mint azok a bandák, az már biztos. Ez nem egy organikus zene lesz. A mi elképzelésünk az volt, hogy legyen éteri és szintetikus, de megtalálja a módját arra, hogy lágyítsa a szerves és szintetikus közti határokat.
- Ez az irányzat annak a mellékterméke, hogy új zenéket hallgatsz?
Azt hiszem, igen. Valami nagyon klaffa történik most a zenében. Olyan, mint azoknak a bandáknak a zenéje, mint a kezdetekkor – amolyan’80-as évekbeli kezdetleges szintetizátoros, analóg zene – például a Moogs. Imádom. Hallgattam sokat a La Roux-ot is.
- Lesz lírai téma?
Azt írom, amin egykor keresztülmentem. Olyan pillanatok, mint „Hé megvagyok, és jól vagyok”, és hasonló szórakoztató szarkazmus, mint a „Hé, nem minden rossz a világban!”. De néhol nagyon-nagyon elmélyült lesz. Talán ezért is találunk nehezen nevet az albumnak (nevet). De ez a balladai író vagyok én igazán. Azt mondom, hogy már nem félek dolgokat kimondani! Magabiztosabb és nyugodtabb lettem.
- Amikor legutóbb beszéltünk 2008-ban, akkor egy kelta ihletésű albumot terveztél. Megvan még ez a terved?
Én akkor egy nagyon kreatív időszakban voltam, de azóta találkoztam Will „Science”-el. Írtam néhány dalt, de teljesen más irányzatút. Ezekből egy sem kerül fel az új albumra.
- Mi mást csinálsz szabadidődben, amikor nem zenével foglalkozol?
Imádok festeni. Már másfél éve dolgozom egy festményen. Csomó apró tengeri élőlény van rajta, mindig visszatérek ehhez, de kezd ijesztővé válni ez a munka. Amikor tisztán szeretnék gondolkodni, mindig evvel foglalom el magam. És megtanultam hárfán játszani. Amikor az Evanescence leállt, vettem egy nagy koncerthárfát, és órákra kezdtem járni, olyan volt, mintha újra gimis lennék – nagyon vicces volt. Úgy érzem, megint fejlődtem. És kifejezetten ennél az albumnál fel fogom használni.
- Mit gondolsz a We Are The Fallen-ről?
Nincs véleményem. Nincs köze hozzám vagy az Evanescence-hez.
- Igaz, hogy még nem beszéltél Bennel, Johnnal, és Rocky-val?
Ó, igen, ezt elmondhatjuk nyugodtan.
- Úgy hangzik, mintha több dráma és dinamizmus lenne benned…
Az vagyok, határozottan. Én egy új gondolatvilágban vagyok. Jól vagyok, és ezzel nem kell mindenkinek egyetértenie.
Fordítás: Kriszta. Ellopni tilos! Ha kell, kérd el, és ha megengedtem, csak akkor tedd ki az oldaladra!
|