Interjúk : 2014/ Rolling Stone: Amy Lee: Független és az Evanescence a múlt |
2014/ Rolling Stone: Amy Lee: Független és az Evanescence a múlt
Közel egy éve dolgozol a War Story-n. Milyen más élmények értek, mint amikor az Evanescence-nek rögzítettél dalokat?
Ez a folyamat egyedülálló a filmiparban, mert indie: Dave és én ismertük a rendezőt, Mark [Jackson-t], és ő többször átjött meghallgatni a dolgokat, és elmondta, hogy jobbat alkottunk, mint amire számított. Egyszerűen csak együtt zenéltünk, és egymás munkájából merítettünk ötletet. Az egy nagyon jó kiindulási pont volt, hogy megkérdeztem magamtól, hogy "Hogyan szeretném kifejezni magam az új albumon?". Amit tudtam, hogy olyan legyen, hogy "oké, szeretném, ha a hallgató érezné, hogy egyes tartományok az érzelmeket tükrözzék, hogy amikor a karakter összetörve érezni magát, és hogy az érzés elkülönüljön." Meg van ezeknek a kérdéseknek jó oldala, mert arra kényszerít, hogy másképpen írjak. Úgy éreztem, mintha az agyam egy másik részével gyakorolnék.
Hogy írnád le a filmet?
Nekem nagyon sötét volt. Úgy hívtuk az albumot, hogy Aftermath, mert a mert a film az utóhatásokkal foglalkozik, és nem magával a háborúval. War Sory, azaz háborús történet a címe, de nem látsz benne csatát. Az utóhatásaként létrejövő tragédiával foglalkozik, hogy hogyan éli meg a főhős. És amikor az albumot lejátsszuk, legyen egy utóhatása a zenének is. Talán a fele dal nem jelenik meg a filmben, de mi csak játszottunk úgy, hogy nem volt megkötve a kezünk, és remélem, meghalljátok benne az érzéseket.
Mi volt ebben a projectben, ami igazán tetszett?
Mindig is szerettem volna csinálni olyat, amit azelőtt nem, csak nehéz megtalálni a megfelelő lehetőséget, főleg, hogy súlyként nehezedik rád az, hogy ismert ember vagy. Ne érts félre, nem panaszkodom, és nem szeretnék mást, de pozitív dolog, ha valaki velem akar együtt dolgozni, de csak úgy ismernek engem, mint rock, -vagy goth énekesnő. Én többet tudok, mint csak énekelni! Nehéz belemenni olyanba, hogy "Azt akarom, hogy ne várják el tőlem, hogy a figyelem középpontjában azt mutassam meg, amit a programozók, a producerek és a hangszerelők várnak el". Tudod, én ezen a pályán nem csak kiállok énekelni. Így nehéz volt megtalálni a megfelelő utat, de ez az volt.
Hogy érzed, téged meghatároz a múlt?
Személyesen? Egyáltalán nem. Nem érzem úgy magam, mintha két külön ember lennék. Soha nem éreztem, hogy egy szerepet játszanék, csak változtam. Ez vicces, mert az emberek még mindig a "My Immortal"-ról beszélnek, ami csodálatos, és talán így jó, de én akkor 14 vagy 15 éves voltam, amikor ezek a dolgok történtek. Amikor a "Bring Me To Life"-ot írtam, 19 éves voltam (nevet). Képzeld el a dolgokat, amiket hittél, amiket beszéltél a dolgokról, amikor 19 éves voltál. Még az is, hogy feldolgozod a kapcsolatokat, és úgy általában minden, megváltozik. Én most sokkal érettebb, összetettebb vagyok, és többet beszélek.
Hazudnék, ha nem vallanám be, hogy azok a cuccok, mint a Fallen, vagy az az egyetlen egy dolog előtte, az Origin megalázkodtatással töltene el... Ez kínos. Főleg a lírai tartalom, ó, Istenem, az olyan, mint egy régi naplóm. De elfogadom ezt a részt, mert benne van az ártatlanság, és mert ez egy olyan különleges dolog, amit nem lehet még egyszer megcsinálni, olyan különleges.
Ez év elején perelted be korábbi kiadótokat, a Wind-Up Records-ot. Mit tudsz mondani, mik vezettek idáig, hogy jogi útra tereld az ügyet?
Nem szeretnék semmi negatívot mondani. Alá kellett írnom egy titoktartási nyilatkozatot úgy, hogy ehhez még mindig kötve vagyok. Mindig frusztrált, hogy nem tarthatom kontroll alatt a dalrögzítést. Minden egyes együttműködésnél minden munkálatnál valaki felügyelte a dolgokat. De hogy bonyolult legyen a dolog, a kreatív munkálatokban is valakinek meg kellett felelni... a rendező volt a kreativitás felügyelője, és azt akarta, hogy olyan furcsa és kreatív dologgal rukkoljunk elő, amennyire csak lehetséges, de a dolgokat bízzuk rájuk. Ahelyett, hogy a saját utunkon haladhattunk volna, millió embernek kellett megfelelni, és próbáltak kényszeríteni minket, hogy a megfeleljünk ezeknek, és azt az utat járjuk.
Milyen következményei voltak a lépésednek?
Semmi nem változott számomra, ez nem már olyan, mert nem fizetnek pénzt érte, ha a Fallen-t megvásárolják, de eladják másnak. A háttérkatalógusom a Bicycle-Concord-nál van, ami annyiból jó, hogy semmi bonyodalmat nem csinálnak. De a jövő az enyém, így bármit csinálok, megtehetem, és ez csodálatos.
Mit jelent ez az Evanescence-re nézve?
A helyzet az, hogy most nem dolgozunk semmin. Nem szeretek jóslatokba bocsátkozni a jövőt illetően, mert őszinte és nyitott vagyok, és soha nem szeretném azt mondani, hogy befejeztem, mert ez is az én részem. Szerettem azt az időt, amit az Evanescence-ben töltöttem, és nem akarom csak úgy eldobni, de belátható időn belül nem hiszem, hogy munkálatokat terveznénk. Nagyon fontos számomra, hogy egy kis időt más munkálatokban is töltsek, és új oldalamat mutassam meg. Végig a banda ideje alatt azt mondtam, főleg a második és harmadik albumnál, hogy "én szabadon tudom kifejezni magam a bandával, miért szeretnék mást?". Ez így volt igaz, olyannyira, hogy amennyire át tudtam fogni az érzelmek skáláját, de egy elváráson belül. A rajongókkal, velem, tudom, hogy van Evanescence, és ez az egység félelmetes, nagyobb, mint én, és ez félelmetes, de nem tudok írni úgy egy dalt, hogy ne tegyem fel a kérdést, hogy ez egy Ev-dal, vagy sem? Nekem semmilyen más pályára nincs szükségem, csak a zenére.
Már New York-ban megkezdted a családalapítást, nem volt ez hatással a bandára?
Ez tényleg nem újdonság, min mindig egy helyen éltünk. Nem voltam közelebb hozzájuk, mint amikor Los Angelesben éltem, de tartottuk a kapcsolatot, és meghallgattuk egymás dolgait, Troy most is dolgozik valami jón, a minap hallgattam meg. A leginkább Timmel tartom a kapcsolatot, no meg Troy-jal, de ők nem itt élnek, hanem a környező városokban.
Úgy látszik, sikerült beilleszkedni a New York-i életbe...
Szeretek itt lenni. Sok helyen éltem, de ez az első hely, mert én egy dél-kaliforniai kislány voltam, amikor otthonra leltem itt, ahol nem érzem másabbnak magam a többi embernél. Egy jó közösség van itt, és egy csomó nagyszerű zenész. Minden elérhető, itt semmi sem túl szokatlan, és a zene mindenhol szól. Gyakran kapok ihletet az utcán járva. Úgy érzem, ez egy művészi és nagyon klassz hely. Amióta itt élek, metróval jártam, és nem autóval. Én is zombiként sétálok a járatokra.
Az anyaság megváltoztatta a látásmódodat a világról?
Nem tudom, hol kezdjem. Többnyire csak izgatott vagyok, mert ahogy öregszünk, nem lesz elég a szép dolgokból magad körül, amit eddig tapasztaltál. Eljutsz arra a pontra, hogy egy csomó új tapasztalatot szerzel, de elfelejted, és én már alig várom, hogy újra tapasztaljam ezeket a dolgokat, de első alkalommal, hogy a gyermekem szemén keresztül csodálkozzam a világra.
És szakmailag változott a véleményed?
Igen. Művész vagyok, és nem hiszem, hogy valaha is abbahagyom a zenélést. Nem változott sokat, még mindig én vagyok, és leszek, de az élet csak megy, van, hogy dúsabb, teltebb és forgalmasabb. De azt gondolom, hogy minden nap úton vagyunk, és egy album kábé hat hónap munkálatokat takar, plusz egy-két év folyton úton... ezek mind mögöttem vannak. Úgy gondolom, anyaként nem szeretnék az úton élni. Nekem van egy olyan képességem, hogy csak azt teszem, ami megy, és nem csak 12 dalokat gyártok. Nem kell egy új album, mert ez egy régimódi modell. Az a jó, hogy a gondolataidat máshogy is tudom gondolni. Én csak írtam egy csomó klassz dalt, és ezt hogyan lehetne a rajongókhoz eljuttatni megfelelő módon? Nem kell semmi akadály.
Ebből a célból mit remélsz, mennyire lesz sikere az Aftermath-nek?
Őszintén szólva furcsán fog hangzani, de én csak azt szeretném, ha megosztaná a világot. Ez ilyen egyszerű. Nincsenek nagy elvárásaim, mert ez egy szokatlan project. Bármikor készíthetek valami újat, ha úgy érzem, hogy az igazán jó, és tudom, hogy mellettem vannak a rajongók. Izgatott vagyok, hogy hogyan fogadják a "Lockdown"-t. Izgatott vagyok, mit szólnak a "Push The Button"-hoz, és izgatott vagyok a többi zenével kapcsolatban, hogy a rajongók, és azok az emberek, akik felfigyelnek a dalokra, milyen hatással lesz rájuk.
Forrás: http://www.rollingstone.com/music/features/amy-lee-evanescence-qa-artistic-independence-20140811
Fordította: Kriszta © www.evanescence.gportal.hu
|