Az Evanescence a legjobb példakép - elmondjuk miért.

MInt ismeretes, eredetileg 2009 körül adták volna ki a harmadik stúdióalbumukat, és már 2008-ban lelkesen dolgoztak az új dalokon. Amy Lee elképzelése szerint új hangzást és hangszereket csempésztek volna a megszokott hard rock stílushoz, azonban ebbe a kiadónak igenis sok beleszólása volt. A megírt dalokat  - finoman fogalmazva - bénának, eladhatatlannak tituálták, és Amy-éket arra kérték, hogy új dalokat írjanak.
Mindez után nem csoda, hogy az együttes szabadságra ment. Amy-t lelkileg megviselte a kiadó hozzáállása és kérése, a dalokat besöpörte a fiók mélyére, és hallani sem szeretett volna róluk hosszú éveken keresztül. Ezeket a dalokat később "broken songs"-nak, azaz "összetört daloknak" nevezte el, és így beszélt a kásőbbi interjúkban róluk.
A soron következő album 2011-ben jelent meg "Evanescence" címmel, mely nem a "The Open Door" hangzását követte, hanem egy metal album volt. Az albumon helyet foglaló témák sokkal érettebbek voltak, Amy pedig még magasabb oktávokat is énekelt, amit az albumon bátran be is mutatott. A 2006-os albumot követő siker azonban elmaradt. A kiadó erőteljesen szabotálta az Evanescence-t: nem kellőképpen promotálta az új albumot, emiatt kevés emberhez jutott el a hír az új kiadvánnyal, no és persze a koncetturnéval kapcsolatban, illetve egyéb szankciókkal mindent megtett annak érdekében, hogy az Evanescence egy kiégett, lejárt együttesnek tűnjön, ráadásul a jogdíjakat sem megfelelően kezelték. Ez az időszak nagyon nehéz volt Amy Lee számára: a kiadó elnyomása alatt, erőteljesen korlátozva az alkotói kreativitását és tehetségét. Családja, barátai, és hűséges rajongói azonban mindvégig kitartottak mellette. Komolyan elgondolkodott rajta, hogy az Evanescence-t hosszú évekre parkolópályára tegye, és inkább szólókarrierbe kezdjen:

A sors azonban nem bottal ver: a kiadócsoportnak súlyos anyagi gondjai támadtak, a csőd szélére kerültek, a Wind-Up kiadó megszűnt - egybeolvadt egy nagyobb kiadóval. Amy Lee jogilag felszabadult, és pert indíthatott korábbi kiadójával szemben 2015-ben, melynek idén lett meg az eredménye: a bíróság Amy Lee-nek adott igazat.
Azonban a 2007-2009-ben írt dalok, melyeket a korábbi kiadó által bénának, selejtesnek tartott, nem porosodtak sokáig a fiókban. Az egyik ilyen dalt vette elő az énekesnő, és lett egy vadonat új dal a "Synthesis"-en: ez a "Hi-Lo".
A "Hi-Lo"-t nagyjából 10 éve írták Will Science Hunttal, ez az első közös daluk. A Synthesis track by track-ben így írnak róla:

A tanulság az, hogy soha ne higyjük el, ha nem hisznek bennünk eléggé. A főnökünk, felettesünk nem mindig akar jót nekünk, főleg ha azt látja, mennyi lehetőség van egy emberben. Jobb esetben ez nem így van, de nagyon sok rossz helyzet van a világban - munka, családi, párkapcsolati és egyéb területen.
Amy Lee a méltatlan helyzet ellenére - bár elhitte, hogy tényleg nem elég jó, és  padlóra került - végül összeszedte a bátorságát, és kiállt a saját igaza mellett, később pedig az eltemetett, elfeledett dalok egyikét is elővette, és bátran megmutatta.
Személy szerint az egyik leggyönyörűbb, legerőteljesebb üzenetet hordozó dal lett a Hi-Lo. Bámulatos, csodálatos... és szavakkal alig lehet körülírni: